1.

Az államvizsga után barátnőmmel, Évával elhatároztuk, hogy elutazunk nagyon messzire. 1990-et írtunk, az átlagfizetés 10100 Ft, a benzin ára 36 Ft/l, a rendszerváltás első, a rubelelszámolás utolsó éve volt ez, vissza nem térő lehetőség arra, hogy olcsón, és szabadon utazhassunk. A szocializmus-kori vízummentességek még érvényben voltak, a kiutazást viszont már nem korlátozták. Először volt olyan útlevelünk, amiben az szerepelt, hogy a világ összes országára érvényes. A sorban állás még nemzeti sportnak számított, s mi bizony vagy két kemény órát izzadtunk a MÁV (már újra) Andrássy úti irodájában, ahová igazából csak érdeklődni mentünk be. Unalmamban hosszasan böngészgettem a kifüggesztett világtérképet, amin szépen be volt jelölve a MÁV és külföldi társintézményeinek felségterülete, s volt időnk a falhoz támaszkodva megvitatni, hogy merre is induljunk. Végül a jegykiadó ablaknál hirtelen eldőlt, hogy Kanton (Guangzhou) városába megyünk, (Guangdong tartomány, Kínai Népköztársaság), az volt ugyanis a legtávolabbi város, ahová jegyet tudtak eladni. Nem is volt értelme halogatni a dolgot, úgyhogy magunk számára is váratlanul kifizettük a 3300 Ft-os árat a 13000 km-es jegyért.  A jegy három részből állt, s az elsőre, a Budapest-Moszkva szakaszra még ott helyben sikerült helyjegyet vásárolni, s azt mondták, hogy a többire majd az indulási helyen kell helyjegyet szerezni.

Dollárt még nem bankban váltottunk akkoriban, mert nem lehetett, hanem valamelyik ismerős ismerősének éppen amerikai szállóvendégeinél kéz alatt, 1$-ért 40 Ft-ot fizettünk. Rubelt szintén nem bankban váltottunk, de azt azért, mert 16 Ft helyett csak 5 Ft volt feketén a "lengyel" piacon. 

Pár nap múlva az a hír jött informális csatornákon, hogy a Moszkva-Peking szakaszra több hét alatt lehet csak helyjegyet szerezni Moszkvában, ezért kénytelenek voltunk a nehezen megszerzett dollárunkból föláldozni 80-at, s így a végtelen várakozás és jegyirodában-tolongás helyett egy kellemes fél napos moszkvai tranzit várt minket. 800 dollárral, 300 rubellel és rengeteg térképpel fölfegyverkezve vágtunk neki az ismeretlen Keletnek, ja, és még valami: visszafelé nem vettünk jegyet!