17.

A Tian-an men tér

Délután igazi turista városnézést terveztünk, s el is mentünk a Császári Palota (Ku Kung) bejáratáig, ahonnan az árak visszariasztottak minket, mert egy átlag kínai múzeumi belépő húszszorosára rúgtak. Persze az ember utólag megbánja az ilyesmit, szóval itt hívnám föl minden világvándor figyelmét, hogy amit elmulasztottál, azt nagy valószínűséggel nem látod többet, a „carpe diem!” tanácsa fokozottan érvényes minden utazóra, szóval ne halogass és ne spórolj, nézz, láss, éld át!

Császári Palota bejárata, a Mennyei Béke Kapuja a világ egyik leghíresebb teréről nyílik, így ha már itt voltunk, megnéztük tehát tüzetesebben, bár már egy-két alkalommal átmentünk rajta kutyafuttában.

A Mennyei Béke Kapuja

A Mao-zóleum

A Tian-an men, vagyis a Mennyei Béke Kapujának a tere nemcsak hírnevében, hanem méreteiben is a világelsők között van, teljes területe kitesz úgy 40 hektárt, hírnevét azonban elsősorban nem a méreteivel vívta ki. Először 1919. május 4-én vonultak fel tüntetők rajta, számunkra is érthető okból: ők is tiltakoztak a versailles-i „békék” ellen. 1949. október 1-én itt kiáltották ki a Kínai Népköztársaságot, és a Tian-an men kapubástyája a kínai címerbe is bekerült. 1959-ben itt épült fel a kínai parlament, 1976-ban itt rendeztek hatalmas tüntetést a „kulturális forradalom” ellen, és itt búcsúztatták Mao Ce-tung-ot, akinek végső nyughelyét rejtő épület is itt épült fel a tér déli sarkán. Ezt mi tréfásan csak Mao-zóleumnak hívtuk. Be nem mentünk, hisz jelenleg zárva.

 Mao arcképe egyébiránt állandóan kint függ a kapubástya mellvédje alatt, állítólag egyedül itt az egész országban.

Ám a tér mai ember számára legnagyobb nevezetességét még nem említettem: Itt lőttek a diktatúra ellen tüntető fegyvertelen diákok közé 1988-ban, s ez az esemény a „tian-an men téri vérengzés” néven vonult be Kína egyébként sem túl békés történelmébe.

Elbuszoztunk ezután a Tian Tan templomegyütteséhez, ahol ráébredtünk a kínai idegenforgalom „ki a pénzt a zsebből” taktikájára. A komplexumon belül három nagyobb egység, három jegyirodával, és egyre növekvő árakkal. De nem hagytuk ám magunkat az állami, idegenforgalmi maffiától kizsákmányolni, diákigazolványomat fölmutatva, felemelt fejjel, rájuk sem pillantva, magabiztosan sétáltam át a jegyellenőrök között, akik nem mertek megállítani. Ez vezetett a felismeréshez: vannak azért a diktatúrának is előnyei.

A Tian Tan-nál

A Tian Tan templomegyüttesének délről nyílik a kapuja egy csatorna szegélyezte útról. Mellesleg ugyanezen csatorna folydogál szállónk előtt is. Az első építmény, amibe belebotlottunk, maga a Tian Tan, az Ég Oltára volt.

A kínaiak szerint itt van a világ közepe. Minden nép hagyománya valahova a saját élettere közelébe teszi a „világ közepét”, ám ritkán olyan egzakt módon, mint a kínaiak. A kínaiak a saját országukat Chung Kuo-nak hívják, ami Középső Birodalmat jelent, ezzel is utalva a „világ közepére”, s magukat „középsőknek” nevezik, jelezve, hogy ők a legfontosabb, a világ közepén élő nép. Tehát a kínaiban a „chung” ( 中 ) egyaránt jelent „középsőt”, és „kínait”.

A világ közepének mitológiai magyarázata egyszerű. Az Ég Oltárán a Mindenség Urának, az Égnek mutattak be áldozatot, de ezt csak egyetlen ember tehette. Csakis az Ég fia, a birodalom apja, azaz a császár mutathatott be itt mennyei papájának áldozatot, és az egész birodalomban csak ezen az egyetlen helyen. Hol másutt lehetne hát a világ közepe, mint ott, ahol az Ég saját fiacskájával érintkezik, azaz az Ég és a Föld összeér: az Ég oltárának a közepe tehát a világ közepe.

A Körbenjáró Hang Fala

Maga a „világ közepe” pontosan ki van jelölve, egy kb. egy méter átmérőjű, kerek, fehér márványlap egy ugyancsak kerek térség közepén, mely háromszoros, lépcsőzetesen emelkedő kőkerítésével magasodik ki környezetéből. A kicsi kínaiak képesek voltak hosszú sorokat kivárni, csakhogy ráléphessenek a márványlapra, és elmondhassák, hogy voltak a világ közepén. Mi megelégedtünk annyival, hogy sorban állás nélkül egy méterre voltunk a világ közepétől, ezt se mindenki mondhatja el magáról.

A második épület a Huang Chiung Yu, azaz a Mindenség Istenének Temploma volt, ám ennek a templomnak a legnagyobb érdekessége nem magában az épületben volt kereshető, hanem a falban, ami körülvette. Ez a fal egy kb. 60-70 m átmérőjű szabályos körben keríti a templomot, s a kínaiak a Körbenjáró Hang Falának hívják, mivel azzal a különleges akusztikai sajátossággal bír, hogy a faltól pár centiméterre való suttogást is úgy továbbítja, hogy állítólag a fal minden pontján egyforma erősséggel hallani. Erről azonban közvetlen empirikus bizonyítékot manapság lehetetlen szerezni, mivel a kicsi kínaiak egész légiója kísérletezik egyszerre, így igazi bábeli hangzavar az eredmény.

Út az Égi Imádságok Csarnokához

A harmadik építmény, a Chi Nien Tian, azaz az Égi Imádságok Csarnoka, a legimpozánsabb, s egyben a komplexum jelképe is jellegzetes hármas fedelével. Ha az ember a Körbenjáró Hang Falától közelít felé, egy hosszú, széles, kövezett úton kell végigmennie, s a horizonton egy épületet lát emelkedni. Ám, ha az emberfia közelebb ér, rádöbben, hogy két épület, amit lát. A templom kapuja (mely Kínában mindig szigorúan különálló épület) felett a templom legfelső teteje látszik ki, és kelt olyan hatást, mintha magán a kapuépületen volna egy kis tornyocska.

A Chi Nien Tian, azaz az Égi Imádságok csarnoka

Maga az Égi Imádságok Csarnoka a földkerekség egyik legtökéletesebb arányaival büszkélkedhet. Egyesek a Taj Mahalhoz, mások a Parthenonhoz hasonlítják, bár sokkal szerényebb méretekkel bír. Úgy 30 m magas és fából van, ami köztudomásúan nem a legtartósabb építőanyag. Ezt a templomot 1420-ban építették, hogyan maradhatott hát ilyen épségben a történelem viharainak tüzében? Ezenkívül Kínában a faépületeket díszesen ki szokás festeni. A Csi Nien Tian fafelületein a vörös, kék, zöld, sárga és arany színek váltakoztak szinte tökéletes összhangban, bár így hallomás alapján azt hiszem lehetetlen elképzelni, hogy ezek a nálunk egymást ütő színek hogy is alkothatnak harmóniát. Valahogy nem látszottak fakónak a színek. Hogy maradhattak hát ilyen élénkek a színek ennyi éven keresztül? A válasz a kínai „műemlékvédelemben” kereshető.

Nálunk a műemlékvédelem alig több, mint százéves találmány, s a keresztény világ egyéb részein se sokkal régebbi. Európában és még inkább Ázsia nyugati részén egy épület addig állt, míg össze nem omlott magától, még akkor is, ha netán laktak benne. Az állagmegóvás, mint olyan, teljesen ismeretlen fogalom volt. Ha összeomlott valami, újat építettek helyébe. Nos, kis túlzással ez jellemezte a három-négyszáz évvel ezelőtti Európát.

Kínában teljesen másként gondolkodtak. Itt nem azért maradtak meg akár ezer éves épületek is, mintha errefelé kevesebb társadalmi és természeti katasztrófa lett volna. Kínában egész egyszerűen azonnal kijavították az épületen keletkező hibákat, kicserélték az elkorhadt gerendákat, újrafestették a kifakult színeket. A fontos épületeket állandóan gondozták. Ígyhát egy templomnak mára már szinte minden alkotórészét kicserélték, egyetlen darabocskája sem eredeti, de még mindig áll, és még mindig ugyanaz a templom. A világ egyéb helyein sehol sem láthatunk félezer éves faépítményt teljes pompájában, csak itt.