18.

A kínaiaknál kötelező csoportkép

Hazaérve élménydús templom-látogatásunkról a mi kis hotelunkba, bedobtunk két seritalt, dinnyét vásároltunk és jól bevacsoráztunk az éhezések és gyomorrontás örömére. Bár több kisvendéglő is volt a szállóhoz vezető úton, lassan kezdtünk egyet megszeretni, bár elég érdekes neve volt, Pink House-nak hívták. Talán turistacsalogatás céljából fordíthatták le kínai nevét egy az egyben, nem gondolván a kelet-nyugat közötti kulturális szakadékra. A többi étterem kipróbálása után, mindig ott ettünk, volt ugyanis egy számomra igen kedves specialitásuk, egyfajta hússal töltött gombóc,  a dumpling. Ezt az ételt annyira megkedveltem, hogy hazatérésünk után több-kevesebb sikerrel sokszor próbáltam elkészíteni, még bambuszfőzőt is vásároltam, (mellyel egyébként a szilvásgombóc főzése is egyszerűbb és gyorsabb). Ám a többi ételt is eléggé ízletesen készítették itt, már amennyire meg tudtuk állapítani, hiszen lassan kezdtünk már otthon lenni a kínai ízekben.

Az éjszaka nem telt zavartalanul, hajnali négy óra körül ismét WC problémákra ébredtünk. Éreztük, ez rávetheti még árnyékát a Nagy Falra is, ugyanis 5.45-kor ébresztő, randevú Yennel, és egész családjával a pályaudvaron és túra a Nagy Falhoz. Elhatároztuk, hogy egész nap egy falatot sem eszünk, s akkor talán megkönyörülnek rajtunk az istenek.

A Nagy Fal viszonylag közel van Pekinghez, úgy 70-80 km-re, s ezt a távot busszal szándékoztunk megtenni. Mármost a buszárak igencsak változóak voltak.

Badaling a Nagy Fal leglátogatottabb,
valamint legjobban megőrzött és felújított része

A hotelből induló busz angol idegenvezetéssel 50 FEC-be került, a pályaudvartól induló külföldiek által fellelhető buszért 15 FEC-t kellett fizetni, és a kínaiak számára szolgáló busz pedig 7 řen-min biért fuvarozta az odavalósiakat. Mi persze Yenéknek köszönhetően ezzel a legutóbbival mentünk, kivívva ezzel a többi külföldi irigységét. Tudomásom szerint nem is sikerült senki másnak ezt a túrát ilyen olcsón megúszni, csak egy fiatal német párnak, akikről később lesz még szó bővebben. Nekik sikerült kemény 4 řen-min biért kínai vonatjegyet sírni.

Izgalmas kaland egy teve

A Nagy Fal ezen részét Badaling-nak hívják, és láthatóan minden infrastruktúra a turistaforgalom céljaira alakult ki itt. Találkoztunk itt egy szerencsétlen kétpúpú tevével, akinek az volt a foglalkozása, hogy a hátán fotózzák le a világjáró kínaiakat a Nagy Fallal a háttérben. A hiánygazdaság rémképét felidéző sor állt szegény tevére várván, akinek naponta többezer kicsi kínait kellett kiszolgálnia. Yen lánya is felült a tevére, és én le is fotóztam, bár a kínai szokásokkal ellentétben nem akkor, amikor a hátán volt.

A képen én vagyok a fekete hátizsákkal,
s mint ilyen, az egyetlen külföldi közel s távol
a legnevesebb kínai látványosság kellős közepén.

Itt voltunk hát annyi mese és legenda, annyi történet helyszínén. A rémes forgalom, nyüzsgés és tolakodás nem könnyítette meg a hely szellemének fölfedezését és mély átélését, de volt egy pont az egyik bástyán, mely kevésbé volt zsúfolt, s onnan nagyszerű kilátás nyílt. Hosszú-hosszú kilométerekre beláttam a fal cikk-cakkos kanyarulatait, s itt megérintett ennek a létesítménynek, vállalkozásnak a monumentalitása.

Megmásztuk hát a Nagy Falat, és ennek dokumentálására vásároltunk egy-egy „I climbed the Great Wall” feliratú pólót. Sajnos nekem még az XXL-es méret is kicsinek bizonyult.

Ez is egy Ming-kori rész, de romokban.
Állítólag már a falak 40% eltűnt az állagmegóvás teljes hiánya miatt.

A Nagy Falat – mely állítólag az egyetlen emberi alkotás, ami tisztán kivehető a Holdról, bár én ezt a legteljesebb képtelenségnek tartom, mert ez olyan lenne, mintha 300 km távolságból észrevehetnénk egy 6 km hosszú hajszálat – Európából úgy képzelik, hogy mind a hatezer kilométeren egyformán húzódik, egyformán ép, pedig ez hatalmas tévedés, csakúgy mint az, hogy a Csin dinasztiabeli Si Huang-ti császár építette. Először is már jóval Si Huang-ti császár előtt, az Kr.e. V. századtól voltak e területen védelmet célzó földsáncok, és – bár igaz, hogy Si Huang-ti volt, aki az i.e. 210-es években koncepciózusan kezdett el
foglalkozni az építésével – csak a XVII. században fejezték be, pontosabban onnantól nem építették tovább. Sűrűn átépítették, mert az eredeti falak jelentős részben döngölt földből készültek, ígyhát Badalingnál, ahol mi jártunk, az kétezer helyett „mindössze” három-négyszáz esztendős rész. Másodszor a Nagy Fal nem egyetlen nagyon hosszú fal, hanem bonyolult falrendszer, s egymás közelében is lehetnek teljesen ép és romos részek, melyikre hogyan vigyáztak. A Nagy Fal egésze bizony korántsincs olyan állapotban, mint azt a fényképekről az ember sejthetné.

Shisanling-gát

A Nagy  Kínai Fal után meglátogattuk a „Nagy Kínai Gátat”, ez volt az ára annak, hogy az olcsó helyi busszal mentünk. Ez nincs benne a külföldiek buszprogramjában, így nekünk is kijutott némi agymosás a haladásról, és a kommunista Kína műszaki vívmányát, a víz- és energiaügy fejlesztése terén tett erőfeszítéseit is láthattuk, melyet egy erre a célra felszerelt kiváló múzeum közvetített mély buzgalommal. Persze véleményünket gondosan véka alá rejtettük, mert annyit már megtanultunk, hogy az embernek bármi legyen is a véleménye, a látottakat szigorúan csak dicsérni illik, a kínaiaknál legalábbis.